Az adventi koszorú első gyertyájának meggyújtása után hipp-hopp eljött a december 1. és el is telt a hét. A koszorút mondjuk elég érdekesen hoztuk össze az utolsó pillanatban. Kész koszorút nem találtunk sehol, de ez önmagában nem lenne baj, mert anya úgy is mindig maga csinálja őket. Csak, hogy anyagot sem nagyon találtunk hozzá. Végül vasárnap apa elszaladt egy utolsó beszerzőkörútra, hogy legalább 4 gyertya legyen, ha más nem is. Úgy volt, hogy mi is megyünk anyával, de nekem nem volt kedvem, ezért elkezdtem sírni, így maradtunk. Fene megy ki olyan hidegbe. Végül apa hozott egy műfenyőből készült koszorúalapot, 4 szép gyertyát, meg néhány díszt. Mivel a gyertyákat nem tudtuk rátenni a koszorúra, így azok belülre kerültek egy kis Rudolf és némi műhó társaságában. A körülményekhez képest elég jó lett. Azt még hozzáteszem, hogy az egész egy vágódeszkára lett installálva, ami persze nem látszik. Úgyhogy időben lett koszorúnk, és este, egy meghitt pillanatban meg is gyújtottuk az első gyertyát. Nagyon tetszett, szép volt. Hétfőn apának el kellett utazni, de azt ígérte, hogy szerdán már itthon is van. Persze nem tudott hazajönni csak pénteken. Nagyon hiányzott, de láttam rajta este, amikor Skype-oltunk, hogy én is neki. Illetve mi, mert biztos anya is hiányzott neki. Valami nyomáspróbát kellett csinálnia, de nagyon nyögvenyelősen mentek a dolgok. Azt mondta, hogy olyan volt, mintha szarból kellett volna várat építenie. De pénteken, mikor végre hazaért nagyon örültünk. Én épp aludtam, úgyhogy mire felébredtem otthon volt. Szeretem az ilyen alvásokat. Vannak alvások, amikor nem változik semmi amíg alszok (persze, mert kb 5 percet alszik - anya), vagy csak rosszabb lesz, mint volt. Az ilyeneket nem szeretem. Meg vannak azok az alvások, amikor annyi minden változik, hogy mikor felkelek nem győzöm felfedezni őket. Mint például most apa hazajött. De volt már, hogy az ágyamban aludtam el és Ferihegyen ébredtem, meg ilyenek. Apa érkezését megünneplendő, na meg az éhséget elűzendő, elmentünk a TGI Friday's-be vacsizni. Életemben először kaptam saját széket étteremben. Anyáék lazacsalit, sajtburgert és skampit ettek, én pedig narancsot meg banánt. Nagyon jól laktunk mindannyian. Az egyik pincérlány hozott nekem egy színezőt, meg három zsírkrétát. Nem tudom mire gondolt. Tudom átlagon felüli vagyok meg minden, na de egy cicalány kiszínezéséhez kék, piros meg barna krétát hozni, finoman szólva is felháborító. A piros kréta egyébként felettébb izgatta a fantáziámat, többször megpróbáltam titokban megkóstolni, de anyáék mindig lefüleltek. Aztán az előbb említett pincérlány véletlen beleakadt a székembe. Nem történt semmi, csak picit meglökött, de láttam anyán, hogy felébredt benne az anyatigris és még egy húzása van a lánynak, aztán szétkapja, mint bolond gyerek a meséskönyvet. De ez nem történt meg, mert apa gyorsan fizetett és leléptünk.

Haza felé gyönyörködtünk egyet a karácsonyfában. Érdekes szerkezet, csillog-villog, színes és szép, de furcsa. Szabályos kúp alakja van. de jó magas. Apa mondta, hogy itt igazi fenyőfa híján gyártanak maguknak. Konkrétan egy kúp alakú fém vázra tesznek fel műfenyő jellegű ágakat. Jó alaposan beborítják az egészet, csak az alakja túl szabályos. A fém vázat csak akkor láttuk, amikor építették. De legalább van.

A hétvégén beszereztünk egy új egységet a tönkrement botmixerhez. Apa talált egy helyet, ahol lehetett kapni ugyan olyan gépet a kiegészítők nélkül. Így csak 20.000 tenge volt. Vagyis összesen 50.000 tengéért van egy botmixer készletünk. Ez alig több, mint 75.000 forint!

A cuccaink még mindig nincsenek nálunk, annak ellenére, hogy már több, mint egy hete a városban vannak. Pedig már igazán szükségünk lenne egy, s másra a dobozokból. Lassan megyünk haza, a cuccok meg még sehol. Lassan ez is a felháborító kategóriát súrolja. Apának már elege van az itt lévő kabátjából és cipőjéből. A sportcipőket már nem nagyon lehet hordani, mert lefagy benne az ember lába, így csak egy marad, amit már nagyon un. Kabát detto. Meg papírok, könyvek, laptop és társaik is hiányoznak, nem ártana már ha megjönnének.

Az autóját sem tudja megvenni apa a csomagjaink nélkül. Van bennük valami fontos papír. Pedig már, ha minden igaz megérkezett, vagy a napokban meg fog.

A héten megpróbáltam felállni, ami tulajdonképp félig meddig sikerült is, csak nem volt zökkenőmentes. Találtam egy jó helyet, ahol fel tudom húzni magam térdre. Csak, amikor elengedtem az asztalt az egyik kezemmel, hirtelen mozogni kezdett a talaj és elvesztettem az egyensúlyomat, amit nem is nyertem vissza többé. Eldőltem, ami bevett szokás nálam, csakhogy most a fejem már magasabban volt, tehát nagyobbat koppant. Fájt, de mivel senki nem foglalkozott velem, ezért feleslegesnek láttam energiát fektetni egy ordításba.

Viszont, amikor a ruhaszárítóval takaróztam be, az igazán fájt, és meg is rémültem. Mondtam is anyának, hogy jöjjön gyorsan és vigasztaljon meg. Bár ő azt állítja, hogy nem adtam ki hangot, de ez nem lehet igaz, hiszen a sírásgombot a legmagasabb fokozatra állítottam, ami halk nem lehet, csakis hangos.