A karácsonyi vakáció után anyával kettesben utaztunk, mivel apa már korábban visszajött. A Chemimontazh charterrel jöttünk, ami jó, mivel nem kell átszállni, viszont éjszaka megy. Este szállt fel, majd 3 és fél órával később, Atyrauban, helyi idő szerint hajnali 4-kor szállt le. Mivel az autóban a reptérre menet elaludtam, így a gépen egy percet sem, viszont leszálláskor már eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy anyának izgulnia kelljen amiatt, hogy el ne szenderedjek. Az aggodalom felesleges volt, nem történt meg, ezért a reptéren a csomagok és a vámosok környékén már egy kis miniatűr zombiként mászkáltam a sok munkás között, akik a fejemnél fogva irányítgattak, hogy merre menjek, mivel anya el volt foglalva a 4 táskával, ami együtt nagyjából 50 kiló volt. Ruslan, a cég sofőrje jött elénk a reptérre, mivel apa ekkor Bakuban volt. Amennyire csak tudott bejött, egészen ameddig beengedték, hogy segítsen anyának, mert apa megkérte. Cserébe később kapott egy üveg whiskeyt, aminek nagyon örült, és ezt kinyílvánítandó meg is puszilta apát. A kocsiban viszont már nem bírtam tovább, elaludtam, és arra sem keltem fel, hogy anyáék felpakolják a csomagokat a lakásba. Ezzel meg is oldódott anyának az a problémája, hogy érkezés után mi is fog történni. A korábbi tapasztalatokból, valamint Panni és Julcsi példájából kiindulva, ilyenkor ugyanis hajlamos a gyereklélek felpörögni a "régen látott" játékok hatására, és a fáradtság egy szempillantás alatt feledésbe merül 3-4 óra hosszára. Esetemben, ez áttevődött ébredés utánra.
Apa két nappal később érkezett volna haza, de törölték a járatát, így nem csütörtökön, hanem pénteken jött, ráadásul nem volt közvetlen járat, hanem Astanán keresztül utazott. A törölt járat miatt be is rágott a SCAT légitársaságra, és elhatározta, hogy nem utazik velük többet. Azóta le is zuhant egy gépük, ami eme elhatározását csak megerősítette. Történt mindez Almatyban egy nappal a földrengés után. Zajlik ott az élet.
Apa távolléte és késése alatt is elvoltunk, mert bevásárolt nekünk mielőtt elment, így nem szenvedtünk hiányt semmiben. Bakuból pedig hozott nekem egy nagy játékkészletet, amiben 120 darab pici konyhai áru volt. Banán, kenyér, szőlő, tojás meg csomó minden, úgyhogy nagyon szeretek játszani vele.
Egyik nap vendégünk érkezett. Dóra néni járt nálunk, akinek a párjával korábban, Aktauban találkoztunk, és akivel anyáék már vacsiztak egyszer. Nagyon örültünk neki, hogy egy honfitársunkat láthatjuk vendégül. Anya ennek örömére a jó otthoni füstölt csülökből főzött bablevest, ami a hiányzó hozzávalók ellenére is nagyon finom lett. Mivel aznap egész nap ónos eső esett, ezért a TCO irodáját 3-kor bezárták, vagyis Dóra picit korábban tudott jönni. Amikor apa elment érte, anya mondta nekem, hogy nemsokára jön Dóra, mire én megkérdeztem, hogy Csizi is jön-e. Tudni illik a Dóra a felfedezőben ők mindig együtt járnak. De anya csak nevetett, holott a kérdés teljesen logikus volt. A vendégség jól sikerült, mindenki jól lakott, és jót beszélgettünk.
Az említett ónos eső hatására, ami este kezdett el esni, de éjszaka átváltott hóesésbe, reggelre érdekes állapot alakult ki. Az 5-6 centi hó alatt ugyanis 1 centi jég volt mindenütt. Apa ki sem tudta nyitni az autó csomagtartóját, ami azért volt jó, mert ott voltak a takarítóeszközök. Végül mégis sikerült, miután 1 órát fűtött a kocsiba, és feltördelte a jeget. Ez az időjárás tönkre is tette a meglévő havat, de szerencsére még előtte pont sikerült kipróbálni a szánkómat. Nagyon élveztem amikor anyáék húztak, meg az is tetszett, amikor én tolhattam a szánkót, de nem sokáig, mert ekkor még elég hideg volt, úgyhogy hamar fázni kezdtem, ráadásul az orrom is mindig csak csorgott. Ennek erőteljes kiabálással adtam hangot, amit anyáék értettek is, és gyorsan haza jöttünk.
Viszont azóta nem tudtunk szánkózni, mert a hó elázott, a hőmérséklet pedig +5 és -5 között ingadozik. A folyón ugyan még nagyon vastag a jég, kb 40 centi, de a hó már használhatatlan, mivel a csapadék általában a +2 fokkal párosul mostanában, amikor meg hidegebb van, akkor meg nem esik. Ennek a tendenciának köszönhetően a város gyakorlatilag víz alatt van, az utakból többet borít víz, mint amit nem. Nagy szippantós kocsikkal jönnek mennek, és szivattyúzzák a tengernyi méretű pocsolyákat. Ez merőben más, mint a tavalyi tél. Akkor november közepén leesett az első hó, és március végéig el sem olvadt. Persze a február és a március még tartogathat meglepetéseket.
Mindezek ellenére apáék 1-2 jó horgászatot nyélbe tudtak ütni. Az első alkalommal -20 fok volt kint, és azt hitte néha, hogy nem éli túl. Legalábbis az ujjai, mivel jól fel volt öltözve és a szél sem fújt nagyon, de kesztyűben nem lehet horgászni. A hatalmas, duplán bélelt csizma 3 zoknival, a 4 nadrág és a megszámlálhatatlan felső kifejezetten hasznosnak bizonyult. Fogtak is sok keszeget meg kárászt, amiből a második alkalommal ötöt haza is hozott vacsorára. Gyorsan megpucolta őket, az én legőszintébb csodálkozásomra, amit aztán anya kisütött, miután paprikás lisztben megforgatta. Finom, ropogós falatok lettek.
A játszóházba is eljárunk anyával minden hétfőn és pénteken, kivéve azt a pár alkalmat, amit a megfázásom miatt kihagytunk. Viszont mások nem nagyon hagynak ki alkalmakat ilyen apróságok miatt. Ma is taknyos volt a fél társaság, beleértve a nannyket is, úgyhogy anya most aggódik, hogy vissza ne essek.
Többször voltunk a bevásárlóközpont játszóházában is, ahova általában azért visznek anyáék, hogy ha nem lehet kimenni a hideg vagy az eső miatt, akkor lefárasszanak. Kisebb-nagyobb sikereket érnek el, de a lefekvésfóbiámon ez nem változtat.
Szerdán pedig elmentünk a Chevron lakóparkjában lévő gym-be, ahova szerdánként foglalkozásokat szerveznek az ilyen kis expatoknak, mint én. Eddig még nem voltunk soha, ami nagy kár, mert nagyon élveztem. Lehetett dunnyolni (ugrálni), volt csupás (futás) meg daba (labda) is. Sőt a szivacsokon bukfenceztünk, és amikor anya felemelt, akkor kosárra is dobtam. Anya azt mondta, hogy én voltam a legügyesebb a gyerekek közül, de legalábbis a legaktívabb mindenképpen.
Januárban még újabb tapasztalatokat is gyűjtöttünk a helyi postával kapcsolatban, aminek a működését még most sem sikerült kiismerni. Az USA-ból rendelt NFL cuccok megérkeztek decemberben, amíg otthon voltunk. Rendeltetés szerűen a megadott címre, amit az irodában. a recepción át is vettek.
Ennek a felét apa továbbított is gyorsan Magyarországra, lévén, hogy ezek karácsonyra szánt ajándékok lettek volna. A posta saját dobozába kellett csomagolni, majd 623 papírt kitölteni, nyilatkozni, aláírni és fizetni. 5000 tengét, mintegy 7500 forintot, amiért cserébe meglepően gyorsan, körülbelül 3 hét alatt meg is érkezett a csomag Szegedre.
Anya karácsonyi ajándéka is megjött 4 héten belül, szintén az államokból. Ezért viszont apának be kellett mennie a postára, hogy ott felvegye. Ki érti ezt? Egyet kivisznek, a másikért be kell menni.
Egy saját házi rabszolgát kapott anya, egy robotporszívót, ami esténként körbejár, és kitakarít, amíg mi alszunk. Nagyon hasznos találmány, hiszen felület az van bőven, valamint a kosz forrása is igen aktív. Anya jelezte is apának, hogy egy felmosórobottal teljes lenne az arzenál, de ezt apa inkább meg sem hallotta.
Ráadásul anyát hatalmas pocakja is akadályozza, amiben lakik a kistestvérem, Csabó.
Sokat szoktam simogatni meg puszilgatni. Keresztmami pedig azt mondta, hogy Panni és Julcsi legalább annyira izgatottak, mintha nekik születne kistestvérük. Már mi is nagyon várjuk, mindenki nagyon kíváncsi rá, na meg anya szabadulna is már a pocaktól, pedig még van hátra pár hónap. Az orvosok azt mondták, hogy szép nagy és egészséges, anya meg azt, hogy ő még nálam is többet mozog. Sokszor látszik a pocakján, hogy öcsi épp bulizik odabent.
