Az első otthoni hetünk hipp-hopp elszaladt a sok tennivaló miatt. Na nem mintha a többi lassabban telt volna. A sok program mellett a karácsonyra kellett készülnünk, vagy autóban ültünk Szolnok és Szeged között. Sok időt töltöttünk az Árkádban a készülődés során. Anya segített a Jézuskának, hogy mindenkinek megfelelő meglepetéseket hozzon, addig mi apával nézelődtünk, sétálgattunk. Kávéztunk egyet itt, egyet ott. Ettünk ezt-azt. Ittunk répalevet a biobüfében, megnéztük a mesekiállításokat, szóval nagyon ügyesek voltunk. Néha még a babakocsiban is hajlandó voltam ücsörögni. Ez tulajdonképpen eltartott egészen karácsonyig kisebb-nagyobb megszakításokkal. Szerdán például elmentünk Szolnokra, hogy találkozzunk Panniékkal is. Jó volt őket látni, csak kicsit tapasztalatlan voltam hozzájuk képest, de hamar belerázódtam. Én nem vagyok hozzászokva a Panniféle szeretetnyilvánításhoz meg a Julcsi önérzetességéhez. Panni ugyanis már belenevelte, hogy keménynek kell lenni, különben elveszik a játékot. Ha épp volt valami a kezében és közelítettem hozzá, akkor morgott, mint egy kiskutya. :-) De végül megtanultam kezelni a helyzetet. Ha Panni túlszeretett, sírtam. Ha Julcsi nem adta játékát, akkor kerestem másikat. Egyszer Keresztapu is túlszeretett, de hamar megvigasztalódtam hamar, csak anya kellett picit.
Julcsika sajnos beteg lett, nagyon köhögött szegény. Pénteken reggel apa felhívta Máté bácsi apukáját, Kürti Sanyi bácsit, aki mondta, hogy vigyék be hozzá a kórházba, bent van. Sajnos bent is kellett maradniuk, mert tüdőgyulladása volt. Sajnos a karácsonyt is bent kellett tölteniük. Ebben a nem túl vidám hangulatban jött el a szent este napja, ami már Szegeden köszöntött ránk.
Mindenki sürgött-forgott, intézkedett, sütött-főzött, takarított. Mi apával elmentünk sétálni egy nagyot. A babakocsihoz nem volt kedvem, így apa még a kocsibejáróról visszarugdosta az udvarba és kézben sétáltunk. Mentünk egy jó nagy kört, közben beugrottunk és megnéztük Kuklis Gabi új motorját. Meg kell hagyni szép kis paripa. Mire hazaértünk el is fáradtam.
Este vacsora után én még aludtam egyet, aztán jött csak a Jézuska. Az a sok színes csörgős papír nagyon tetszett. Persze a sok játéknak meg ruhának is örültem. A pöttömkék kulcsos háza kifejezetten tetszett. A legnagyobb meglepetést mégis csak a papa meglepetése okozta minden szinten, Ruca, a másfél éves magyar sportló-csikó személyében. A nevét rólam kapta, csak azért R-rel, mert minden kanca az anyukája nevének kezdőbetűjét örökli. Egy puzzle-t kellett összeraknia a társaságnak, amiből mindenki kapott pár darabot és végül összejött egy kép a paciról.
25-én reggel átjöttek Milánék, velük is beszélgettünk picit, meg átadtuk az ajándékokat, amit a Jézuska nálunk hagyott. Ebéd után elmentünk Szolnokra, ahol a Dédi már nagyon várt. Este átjöttek apa keresztszülei, akik az én keresztszüleim2, vagy keresztnagyszüleim. Ez keresztapu esetében vicces, mert rövidíthető NagyKapu-nak. Ancsi és Béci is ott voltak, akik az én unokanagytesóim.
27-én reggel apa elment Keresztmamiékért a kórházba, mert keresztapu elment Gödöllőre. 11-kor már otthon is voltak, bár még naponta többször is vissza kellett menniük. Utána beugrottunk az Olajcsarnokba, hogy találkozzunk Bodzikával is. Ott volt valami rendezvény, ahol összefutottunk Danival is meg Bodzáékkal is. Mivel Ágiék a szentestét bent töltötték a kórházban, így a Jézuskával meg lett beszélve, hogy a Vénusz utcába csak 27-én jön. Itt is megvárattam a társaságot egy alvással, de siettem. Itt még nagyobb volt a hangzavar, ujjongás, bontogatás mint Szegeden köszönhetően a 4 Szabados és 1 Tajta gyereknek. Mielőtt jött a Jézuska a nagyok énekeltek neki, meg hosszú pálcákat gyújtottak, amiből csak úgy süvítettek a szikrák. Szikra meg csak nézte az üvegen keresztül, de később persze őt is beengedtük. Ide is hozott a Jézuska rengeteg szép dolgot. Hímzett ágyneműt, Götz babát... Apa csak fogta a fejét, hogy mit csinálunk ezzel a rengeteg dologgal, hogyan visszük vissza.
Annak ellenére, hogy sajnos egy nappal hosszabb is lett életem első karácsonya gyorsan eltelt.
28-án visszamentünk Szegedre és elmentünk megnézni Rucát. Korábban nem volt rá lehetőségünk, mert ő Hódmezővásárhely után 15 km-rel lakik. Szép paci, nagyon tetszett, annak ellenére, hogy előtte a legnagyobb állat a Szikra volt, amit láttam. Ugyan voltunk már a szegedi vadasparkban, de abból még sokat nem fogtam.
Persze a karácsonyi eseményeket még oldalakon keresztül mesélhetném, annyi új dolog történt.
