Drága mindenki!
Hosszú kihagyás után a lemaradásomat bepótolni már nem tudom, ezért csak dióhéjban összefoglalom. A nyári szabadság után visszaérkezvén nehezen, de sikerült elkapni a több, mint 2 hónappal korábban itt hagyott fonalat. Nehézkes volt a visszarázkódás, de hamar megtörte a folyamatot egy horgászat és egy utazás Aktauba. Apa ment dolgozni, mi pedig elkísértük anyával, és mivel a munka elhúzódott, így hétvégére is ott ragadtunk. Szép idő volt, úgyhogy jól érzetük magunkat, jókat sétáltunk a tengerparton. Kevéssel ez után Almatyba utaztunk, ahova apa egy kiállításra ment, mi pedig hűen ide is elkísértük. Több, mint egy hetet töltöttünk ott. Életemben először pedig utaztam business osztályon. Jó volt, mert nyugodtan tudtam aludni.
Almatyból alig értünk vissza Atyrauba, néhány órával később Zsóka mama is megérkezett. Apa ment elé a reptérre, de mire hazaértek én már aludtam. Több, mint két hetet töltött nálunk, ami alatt nagyon sokat foglalkozott velem. Jártunk a játszóházba, énekeltünk, sétáltunk és sokat játszottunk. Amíg itt volt, anyáék még vacsorázni is el tudtak menni egyik este. Dóra nénivel vacsoráztak, aki férjével Aktauban ismerkedtünk meg, és akkor épp itt volt a városban. Almatyban laknak, így sajnos ritkán van alkalmunk találkozni, pedig nagyon aranyosak.
Mama mandátuma nagyon hamar lejárt, és mennie kellett haza, mert már a papának is nagyon hiányzott.
Ekkor még jó idő volt, úgyhogy sokat jártunk sétálni és a játszótérre. Hoztak új játékokat, amiket hamar birtokba is vettünk. A hintázás és a csúszdázás már nagyon megy, azt a néhány apró balesetet leszámítva.
A játszóházba is sokat járunk anyuval, de Giovanni visszaköltözött Milánóba, úgyhogy már nem puszilgat. Viszont van helyette másik olasz fiú, Lúká, de ő nem kedves, hanem rossz, mint az ördög, és nem puszilgat, hanem ver. Valakit mindig, így végül én sem maradtam ki a szaknévsorból. Éppen a műanyag rendőrautón ücsörögtem, amikor odajött és 2 másodpercen belül 6-8 pofont osztott le, amit én egy hirtelen szem, száj, orr, fül becsukással védtem, majd egy gyors és erőteljes sírással visszatámadtam, aminek hatására a legkedvesebb nanny elkapta és nem volt kedves vele, engem pedig anya vett kezelésbe. A harag gyorsan elmúlt, de nem felejtek!
Szeptemberben volt egy bő 2 hetes melegvíz kimaradás, valamint egy 4 napos gázszolgáltatás zárlat. A sok vízforralástól apa annyira mérges lett, hogy egy költözés lett a vége. A csomagolás még a mama ittléte alatt megtörtént, így egy fokkal könnyebb volt a dolgunk. Még nem vagyok két éves, de ez már a 3. lakás. Ami egyébként szép nagy. Van saját szobám, amit egyelőre ritkán használok, de van bojlerünk is, ami a második héten kipukkant, és elárasztotta a fürdőszobát. A nappali olyan nagy, hogy a Skypon nem is látszok, ha a másik végén vagyok, és van 3 WC, ami azért jó, mert nem leszünk gondban akkor sem, ha mindenkinek egyszerre van szüksége egyre. A konyhában jó sok hely van anya lim-lomjainak, és apa hatalmas íróasztalt kapott, amin végre már majdnem el is fér.
Már egy Halloween bulival egybekötött lakásavatót is tartottunk, ahol jó sok gyerek volt, de itt elfértünk, így nem volt baj. Viszont történt egy baleset. Apa 2003-ból, a Gomba-1-ről származó kőolaja, ami 2003 augusztusa óta nem volt folyékony állapotban, most folyt. A padlószőnyegre. Elvégre lakásavató volt, hát sikerült.
November közepén beköszöntött a hideg is. Hó ugyan még nem esett, de a vizek már befagytak, így előkerültek a téli holmik is. A tavalyi overálom már kicsi rám, ezért vadászatba kezdtünk. Nagy nehezen találtunk egy elfogadható kabátot és egy kis csizmát, és végül egy hónapnyi keresgélés után tudtunk venni nekem egy szettet, amihez tartozik nadrág és kabát, és biztos nem fogok benne fázni. A sapkát és kesztyűt is megszoktam már, bár lehet, hogy csak beláttam a szükségességüket.
A kommunikáció is egyre jobban megy már, anyáék kezdik megtanulni a nyelvemet.Lassan már majdnem annyiszor megértik, hogy mit akarok, mint ahányszor nem.
Ezzel a november el is telt, és már készülünk az adventi időszakra. Vasárnap lesz egy karácsonyi jótékonysági esemény, amire megyünk, és állítólag találkozhatok a Mikulással is. Izgatott vagyok, mert anyáék már nagyon sokat meséltek róla, de tavalyról nem emlékszem rá, pedig azt mondják, hogy akkor is jött hozzám.
Következő posztomban, amivel nem váratlak meg benneteket ennyire, be is számolok róla.

Csókpuszi: Lucababa