Még mindig akadnak nehézségeink itt-ott. Kicsit körülményes itt minden. Vagyis nem minden, mert 1-2 dolgot pikk-pakk el lehet intézni, mások viszont nagyon nyögvenyelősen mennek. Mondjuk ha beszélnénk oroszul vagy kazahul, akkor biztos sokkal könnyebben mennének a dolgok, de ennek hiányában sokszor segítségre szorulunk, amit vagy megkapunk vagy nem. Nyilván egy sima bevásárlás miatt nem hívjuk rögtön Tányát vagy Alinát, de néha azért jól jön. Így sokszor egy sima bevásárlás is egy egész ébrenléti periódust vesz igénybe, mire megtaláljuk, amit keresünk. Ha egyáltalán megtaláljuk. Apa mindig próbálkozik elmagyarázni az eladó gyévocskáknak vagy málcsekiknek, hogy mit is akar, de nem mindig sikerül. A zsemlemorzsát például az Istenért sem akarták megérteni, de még úgy sem, hogy kinéztük a szótárból és leírtuk. Hasonlóan jártunk a tarhonyával. Ez még nem is nagy csoda, de hogy ma apának egy számítástechnikai boltban nem sikerült nyomtatható CD-t vásárolnia, de még simát sem, az több, mint gyalázat. Azt, hogy Cé Dé, vagy hogy Szí Dí még én is értem. Hát az eladónk nem értette. Egy szaküzletben! Szégyen. Ezért apa inkább hirtelen felindulásból vett egy nagyon profi webkamerát, hogy a drága nagyszüleimmel jobb minőségben tudjak videókonferenciát folytatni. Az a polcon volt, nem kellett segítség.

Mondjuk az is vicces volt, amikor az egyes termékek származását próbálták tisztázni a mélyen tisztelt eladókkal. Például a megfelelő szavak ismerete nélkül megkérdezni, hogy az adott termék ugyan a Földgolyó melyik nemes élőlényének földi maradványa, igen nehéz. Legalábbis röhögés nélkül. Mert azt még egy muzulmán is tudja, hogy a disznó milyen hangot ad, ami nagyjából minden nyelven ugyanúgy hangzik. A többiről nem is beszélve: tehén, birka, ló, csirke és társai. Egyedül a tevével lennénk bajban, de azt is elég egyszerű elmutogatni, púpjai lévén. Jobb lesz ezeket a szavakat is megtanulni, mielőbb.

Az eladók által nyújtott segítség korlátozottsága miatt, így a legtöbb időt az egyes termékek felkutatása jelenti a boltban. Ezt tetézi még a tény, hogy oly logikusan vannak összeállítva a polcok az üzletekben, mint egy kínai szeméttelep, amit ugyan nem tudok milyen, de elég logikátlannak hangzik. Természetesen kezdünk beletanulni ebbe is. A kellő mennyiségű törzsvásárlói kártyára már szert tettünk, úgyhogy apának már van miért bosszankodnia, ha az marad otthon, amire épp szükség lenne.

A közlekedésen már nem mérgelődik, csak az orra alatt dünnyögi, hogy "te született paraszt" meg hasonlóak, amiket szokott. Az autósokkal való udvariasságról már rég leszokott, mert ha el akarsz engedni valakit, akármilyen logikus okból is, a mögötted levő tuti eléd vág, elzárva ezzel az utat minden irányba. Nem zavarja őket, ha egy fél várost tartanak fel, akkor is oda mennek ahova akarnak, ha semmi értelme. Egy kereszteződésben simán megpróbálnak elfordulni a jobb oldali sávból is (3 közül) balra, és nem zavarja őket, ha akadályozzák az egyenesen és jobbra menőket, Valamint az sem, hogy a bal oldali kanyarodósávban már 5 autó áll, hogy elfordulhasson. Mondjuk valószínűleg pont ez az oka. Az állandó dudálás kiiktatása érdekében pedig jó hangosan szoktunk zenét hallgatni. Vagy én ordítok, de ez egyre ritkábban fordul elő. Vettünk pár CD-t, mert a helyi rádióadók hazai toplistája nem annyira a mi ízlésvilágunknak megfelelő, a saját CD-ink pedig még valahol az orosz sztyeppén járhatnak. Bár állítólag jövőhéten megjönnek.

A termékek általában itt még kínaibbak, mint otthon, köszönhetően Kína közelségének. Például a filipsz botmixer, amiért majd' 50,000 forintot fizettünk és ami két hét után megmakkant, és nem cserélték vissza, is Made in China. Még a 25 KZT-s (45 forint) pillanatragasztó sem segített rajta, pedig a kerámia Rudolfot, ami a vásárlástól számított 12 órán belül összetört, meg tudta vele ragasztani apa. Rudolf is kínai természetesen, csak a szeme nem ferde. Szóval annak ellenére, hogy a ragasztó feltűnően olcsó volt még ragadt is. Más viszont elég drága. Az esetek többségében drágábbak az áruk, mint Magyarországon, főleg ha az értékét is nézzük. Például apa evett egy hotdogot, amiért otthon 20 forintot sem adott volna, itt viszont elkértek 7-800 forintnyi helyi fizetőeszközt. Viszont egy helyen jó dürüm dönert adnak, viszonylag olcsón, csak ritkán járunk arra. A közelben lévő kisboltban pedig lehet kapni pelenkát darabra. Felbontanak egy nagy csomagot, és vehet akár 12 darabot is az ember.Az ilyen kisebb helyeken viszont bevett szokás, ha nincs aprója (a nagyon-nagyon apró) a pénztárosnak akkor gyufát ad a megfelelő értékben. Például, ha 10 tengét kellene visszaadnia, akkor ad 2 doboz gyufát, mert annak 5 tenge darabja. Vagy ad 1 darab Orbit laprágót. Borravalót nem fogadnak el, csak a nagyobb éttermekben, és kifejezetten sértve érzik magukat, ha ott akarod hagyni.