Szinte egyik pillanatról a másikra beköszöntött a késői "nyár" után az ősz, vagyis inkább a tél. Először csak kicsit lehűlt és elkezdett fújni a szél, de úgy, mintha sose akarná abbahagyni. Nem nagyon van 3000 km-es körzetben semmi, ami útját állná, úgyhogy meg tud lódulni. Elég csípős volt a levegő. A cuccaink pedig még sehol. Én jól elvoltam a macibundáimban, csak az orrom hegye fázott kissé, de anyáék fáztak. El is mentek venni ezt-azt. Elsősorban téliesebb cipőt. De bementünk egy üzletbe, ahol anya nézett magának egy kabátot. A világ legszebb anyukája még szebb volt benne. Szép fekete, finom tapintású, puha kabát volt. Az eladó bácsi hozott egy pohár vizet és leöntötte vele, hogy bizonyítsa vízállóságát. Nos 250.000 helyi pénzt akartak kérni érte apától, aki ezt nem akarta odaadni. Végül már 200.000-ért is elhozhattuk volna, de állítólag még az is nagyon sok pénz. Ha jól emlékszem 3 gyerekszobát raknának össze belőle. Így anya kénytelen volt egy rózsaszínű Timberland bakanccsal vigasztalódni, ami viszont remekül harmonizált az Árkádból származó kabátjával. Mindenféle szavakat mondott, amiket én még nem ismerek, hogy Bershka, meg Promod, meg Stradivarius, de addig jó apának, amíg még én nem tudom, hogy mik is ezek tulajdonképp. Olyat is mondott anya, hogy már csak egy színben passzoló táska hiányzik, amire apa csípőből vágta rá, hogy hát persze. Némi iróniát éreztem a hangjában, annak ellenére, hogy fogalmam sincs mi az. Mindenesetre már alig várom, hogy belenőjek és lenyúlhassam anyától a cuccait! (Lassan a testtel! - anya)
Az egyik ilyen szeles napon kimentünk sétálni a város főterére, ahol Mahambet és Issatay szobrai vannak. Jó nagy emberek voltak, legalábbis a szobraik azok. Lovon ülnek és őket sokkal kevésbé zavarta a csontig hatoló hideg szél, mint bennünket. Így nem is sokáig élvezhették kellemes társaságunkat, inkább hazamentünk. Anya azt szokta mondogatni, hogy megyünk sétálni, hogy nagyra nőjek. Hát ilyen időben inkább nem növök.
Aztán további érdekes változások történtek. Egyik reggel, ébredés után apa odavitt az ablakhoz, és minden csupa fehér volt. Nagyon tetszett a látvány, de nem tudtam hova tenni. Az ablak előtt kis fehér pelyhek szállingóztak. Pont olyanok voltak, mint a lakásban szaladgáló porcicák, csak fehérek. Na ezeket is jól összeszedem majd, csak jussak ki oda, gondoltam. Nem sokkal később el is indultunk sétálni. Először anyáék belegyömöszöltek az új overálomba, ami állítólag nagyon szuper. Na akkor hordják ők. Én cseppet sem élvezem. Aztán mikor kimentünk megtámadtak a kis fehér porcicák. Rengetegen voltak, és csak jöttek és jöttek. Már nem tetszett annyira. Az arcomat ostromlók először megcsikiztek, aztán hirtelen vízzé váltak. Túl sokan voltak, kénytelen voltam anyáékhoz fordulni segítségért. Mondtam is nekik, hogy ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ, de ahelyett, hogy segítettek volna, csak elkezdtek gyorsabban sétálni. Szívtelen szülők.
Mivel még mindig nem érkeztek meg a cuccaink, így folyvást a hordozóban cipelnek anyáék. Azt mondják, hogy jöhetne már az a babakocsi végre. Nem mindegy? Úgy sem ülnék benne. Jó nekem ez így. Mondjuk legalább a bevásárlásnál tudnának bele pakolni. Otthon is erre használtuk legtöbbször. A helyiek elég jókat szoktak derülni rajtunk, amikor megjelenünk valahol. Mindenhova én megyek be először, ami érthető, hisz én vagyok a főnök.
Igazándiból nem szenvedünk hiányt semmiben. Én különösen nem. De azért jó lenne már, ha megjönne a szállítmányunk. Kicsit otthonosabban éreznénk magunkat. Anya tudna kicsit változatosabban öltözködni, apa tudna kicsit XBOX-ozni vagy Nintendózni velem. Nekem nincs bajom semmivel, anya bepakolta az összes ruhámat a bőröndbe, úgyhogy én nem panaszkodhatok ilyesmire. 1-2 játékom mondjuk hiányzik, de így is van elég. A nappalit egy pillanat alatt be tudom borítani vele. Főleg mióta apa hozott nekem egy hatalmas építőkocka készletet. Szép, nagy színes darabjai vannak, jószép nagy várat lehet belőle építeni. Meg kaptam egy műanyag teke készletet is. Apa azt mondta, hogy kiskorukban pontosan ilyenjük volt. Kiskorukban? Ők is voltak kicsik? Mondjuk szerintem azt inkább magának vette, mint nekem. Az biztos, hogy többet játszik vele, mint én. Múltkor beszélt valami szobai minigolf készletről is. Az hiányzik még, hogy azt is rám fogja, hogy nekem vette. A fürdőkádban is van elég játék. Apa vett egy snowboardozó jegesmedve készletet. Na ez nem aratott osztatlan sikert. A mackók le tudnak csúszni a lejtőn, be a vízbe, aztán van egy felvonó, amivel fel tudnak menni, de annak ijesztő hangja van, ami pedig tudvalevő, hogy a sífelvonóknak nincs, így itt valami csalás kell legyen.
A fogacskáim csak kínoznak, de a világért sem akarnak kibújni rendesen. Anya azt mondja, hogy látja őket, többet is, amit nem hiszek, mert nem is hagyom, hogy belenézzen a számba. Nézegesse a sajátját. Nem is értem, hogy minek az embernek fog, csak a baj van velük, és különben is olyan jól elvagyok én a pépes dolgokkal, de leginkább a tejcsivel.
