Az adventi koszorú második gyertyájának a meggyújtásakor már itt is egyre több karácsonyi dísz és hangulat található. Gondolom ez az ortodoxok miatt van. A boltokban is egyre több karácsonyi jellegű árut találni, az utcák is feldíszítődtek, valamint a város tele van vaskarácsonyfával. Már vagy 7-8-at láttunk, pedig elég kis részén mocorgunk a városnak. Az épületeket is díszítgetik a maguk, ízléstelen módján, de persze ez sem igaz mindenre. Akadnak egész szépek is. A hétvégénk csendes adventi hangulatban telt. Némi sétát kivéve, nem sok mindent csináltunk. Persze voltunk vásárolni, de leginkább otthon voltunk, ami nem csoda, hisz ilyen hidegben nem is szívesen mozdul ki az ember.

Hétfőn izgatottan készülődtünk valamire. Bár legfőképp anyáék. Azt mondták, hogy éjszaka jön a Mikulás, és a jó gyerekeknek hoz ajándékot. Na, ezért kellett annyira izgulni - gondoltam - hiszen nekem akkor semmi okom aggodalomra. Csudijó voltam. Lehet nekik van mitől félni, izguljanak csak ők nyugodtan. Mondjuk azt hittem, hogy ők felnőttek. Szóval ezt kezdem nem érteni. Azt mondták, hogy a Mikulás a gyerekeknek hoz ajándékot, de én láttam, hogy ők is kitették az ablakba a cipőiket. Ez eleve igazságtalan, hiszen nekik mennyivel több minden fér a cipőjükbe, mint nekem. Aztán az is gyanús, hogy a Papáék kislányomnak meg kisfiamnak hívják őket. Most akkor ez hogy van? Azt hittem én vagyok kislány meg a Julcsi meg a Panni. Na de anya? Hogy lenne ő kislány? De a Mikulásos dolog is ezt igazolja.

Szóval miután megtisztítottuk a cipőinket, mindenki kirakta az ablakba, amin a helyiek nagy valószínűséggel csodálkoztak. Persze sehol máshol nem láttunk ilyesmit. Meggyújtottuk a gyertyákat a koszorún, meg más mécseseket is. Anya még valami dalt is elindított, amit mindketten énekeltek. Én nem énekeltem, mert ezt a dalt nem ismertem. De tetszett, főleg ahogy anya táncolt velem.

De aztán végül megoldotta a Mikulás, mert ami nem fért a cipőmbe, azt mellé rakta. Még jó hogy az ablakpárkány elég nagy.

5-én este beöltöztünk Mikulásoknak, és csináltunk pár képet a többieknek. Az én kis ruhámhoz tartozó sapka kicsi lett a fejemre. Anya azt a megoldást alkalmazta, hogy kibontotta a varrást egy picit. Ennek az lett az eredménye, hogy úgy néztem ki, mint egy igazi kis kobold.

Mindezek után nagy izgalomban feküdtünk le, de anyáék még mindig jobban izgultak, mint én. Reggel aztán tényleg csoda volt. Csak ámultam bámultam. Az éjszak folyamán tényleg mindenféle szép dolgok kerültek a cipőmbe és környékére. Az édességet mondjuk nem tudtam mire vélni, de anya azt mondta, hogy az hozzá tartozik a Mikuláshoz. Nem baj, majd ők megeszik, úgy is hozott más hasznos dolgokat is, és ezalatt nem a kesztyűt értem, hanem a kerekes elefántot meg a plüss sündisznót. A sünitől először megrémültem, de azóta már jól megbarátkoztunk. Azt is megengedi, hogy megegyem az orrát.

Anya már teljesen lázban van a hazamenetel miatt, állandóan erről beszél, meg a karácsonyi partiról. Kedden el is mentünk vásárolni neki ezt-azt. Egy ruhán kívül viszont nem talált semmit. Ehhez hozzá járultam én is, mert meguntam, mondtam nekik, hogy most már menjünk haza.

Anya már el is kezdett összepakolni meg készülődni az utazásra. A bőrönd már szinte teljesen össze van készítve.

A lakást már elég jól felfedeztem, megtaláltam a potenciális kapaszkodókat, ahol fel tudom húzni magam. Ez a kedvenc szórakozásom, mert ilyenkor anyáék rögtön ott teremnek mellettem.

A kis fogacskáim már elég jól kocognak, ha valami a számban van. A minap megszereztem apa bögréjét, amiből teát ivott, de irigy volt, nem hagyott benne egy kortyot sem nekem. Viszont a  bögrét nagyon jó volt rágcsálni, csak úgy kocogott a számban.

Apa bőröndjében már úgy tudok kutatni, hogy csak na. Odamegyek, felállok, belehajolok és derékig túrok az érdekesebbnél érdekesebb kincsek között. Nagyon megy. Néha még kicsit megbillenek, aminek következtében kisebb break jellegű mozdulattal a földre huppanok, esetleg a fejem is beverem, de nem gond anyáék úgyis megvigasztalnak.

Az etetőszékemben egész jól elvagyok. Mindenféle jóságokat pakolnak elém anyáék, amivel tudok foglalatoskodni. Ilyenkor azt sem bánom, ha brokkolit akarnak belém tömni. Viszont inni azt kifejezetten szeretek székben, vagy a nélkül, de az mindig jó. Csak anyáék mindig elveszik a poharat pár korty után, mert azt hiszik, hogy nem veszek levegőt. Pedig elhihetik, hogy nem fogok megfulladni. Múltkor anyával ettünk szilvát. Csak keveset ehettem, mert anyának az  én székletem a mániája, de nagyon ízlett. Előlépett első számú kedvenccé. Szegény barack lecsúszott.