Decemberben, még haza sem értünk, már jött is az értesítés, hogy megérkezett a szállítmány Atyrauba, "CSAK" a vámkezelés van hátra. Valamivel karácsony előtt szóltak, hogy a vámkezelés megtörtént. Mivel érkezésünk után apa rögtön írt a költöztetőknek, hogy visszaérkeztünk, így másnap már kerestek is bennünket, hogy időpontot egyeztessenek. Végül csütörtök délben jöttek, a 28 dobozunk kíséretében. Mondta a főnökük, hogy a vámosok kinyitottak szúrópróba szerűen 2 dobozt, de minden rendben volt, sőt nem is kellett fizetni semmit, holott kb 6-700 Euróra számítottak. Persze ez ellen mi nem tiltakoztunk. Felhordták a dobozokat, és egy gyors leltár után el is húztak. Nem tartott tovább fél óránál, mondjuk én végig aludtam az egészet, pakoljanak csak a felnőttek.

Ébredésem után anya belevetette magát a dobozokba. Olyan volt, mint egy második karácsony. Szinte már el is felejtettük, hogy miket küldtünk, így minden doboz egy meglepetés volt, sőt dobozokon belül is voltak külön becsomagolt tárgyak. Ezek kinyitása mind egy-egy meglepi volt.

Kicsit bajban voltunk, hogy hogyan is kezdjünk neki és mit hova pakoljunk. Apa megbeszélte a céggel, hogy másnap visszajönnek az üres dobozokért és csomagolóanyagért, úgyhogy minél több dobozt szerettünk volna elintézni. Eleinte bajosnak tűnt a dolog, de végül elég szépen sikerült szinte mindennek helyet találni, csak 5 doboz maradt itt. Ebből 2-ben könyvek vannak, aminek még nem találtunk helyet, még venni kell valami könyvespolcot. 1-ben DVD-k meg játékszoftverek vannak az XBOX-hoz, meg a Wii-hez, amikhez apa sosem enged hozzányúlni. Egyben az én játékaim vannak, amit tulajdonképpen ilyen célból tartottunk meg, hogy legyen mibe tárolni őket, amíg sikerül beszerezni egy alkalmatosságot. Az utolsó doboz meg kacatokat, más néven kincseket rejt, aminek még szintén nincs helye.

A ruhákat viszonylag egyértelműen és gyorsan el tudtuk rakni, egyedül anya 6000 pár cipője, és ugyanannyi táskája jelentett némi gondot, de megoldottuk. Szépen felkerültek a hűtőre a mágneseink, rajzok, képek és egyebek. A szekrény tetejére apa korsói, saját képek a falra. Anya konyhai cuccai is megjöttek rendben, egyetlen tál kivételével, ami kicsit eltört, de apa simán megragasztotta, úgyhogy nem kellett a biztosítóval intézkedni emiatt. Mindezek után egészen otthonos lett a lakás, anya is sokkal jobban érzi magát. Jó volt már végre a saját cuccainkkal körülvenni magunkat.

Aminek apa a legjobban örült, az a kabátja és a bakancsa volt. Végre nem kell mindig ugyanabban járnia.

Megérkezett a hintám is, az állvánnyal együtt, amit apa gyorsan össze is rakott nekem. Először örültem neki, de hamar meguntam, viszont egyre több időt töltök benne. Szeretem, csak nem szabad túlzásba vinni.

Anya küldött egy csomó gyógyszert meg krémet is. A krémek még másnap is jegesek voltak. Nyilván fűtött teherautón szállították és raktárban tárolták őket.

Végeredményben minden megérkezett rendben, ahogy feladtuk, úgyhogy a késedelmes szállítást leszámítva egy szavunk sem lehet. Tulajdonképpen 2 hónapig tartott, csak utána mi nem voltunk itt. ezért lett 2.5 hónap. Ez pont elég volt hozzá, hogy már nagyon hiányozzanak a bedobozolt holmik.

A még dobozban lévő tárgyak is elpakolásra kerülnek majd, csak előbb be kell szerezni pár bútordarabot. Ehhez viszont nem ártana egy autó, ami még nincs. Visszaérkezésünk után, másnap, apa elment elintézni a banki dolgokat, és elindította a folyamatot, aminek eredményeképpen hamarosan birtokba vehetjük az új járgányt, és indulhat a bútorvadászat, de ez már egy másik sztori.