Az év végén szépen csendben teltek a napok. Találkoztunk ismerősökkel, tervezgettük az újévet, meg ilyenek.

Laczi Robi hozott egy fél malacot, amit este Robi, Lackó meg apa be is pácoltak. Főleg Robi pácolt, Lackó próbálta elrontani, apa meg csak figyelte őket, hogy miként is csapják szét magukat egy pácolás ürügyén. Ettől függetlenül a malac finom lett.

Egyik nap átmentünk meglátogatni a Kisznyér családot. Korábban sajnos a betegségem miatt nem volt lehetőségünk, hiszen nem akartuk őket is lefertőzni. Kispeti nagyon aranyos volt, jött, ment, magyarázott, kipróbálta gyorsan mindenki ajándékát. Bazsi is cuki volt, ő meg folyamatosan vigyorgott.

Vészes gyorsasággal közeledett a Szilveszter, még megbeszélni is alig tudtuk. A Julcsi betegsége kicsit bekavart az eredeti tervnek, úgyhogy ők végül nem Szolnokon Szilvesztereztek, de mindenki más igen. Mi reggel indultunk anyáékkal, és rögtön utánunk Lackóék. Papáék csak délután indultak útnak. Mi menetben be akartunk ugrani megnézni Rucát, de elaludtam, úgyhogy nem álltunk meg. Szolnokon már javában folyt a készülődés. Papa is meg mama is sürgött-forgott, hát mi is beszálltunk. 1 órával később megjöttek a fiatalok is, mert ők még drótelőkét kerestek. Találtak is, így Lackó nagybácsi tudott pecázni egyet. Persze nem fogott semmit sem. Egyetlen egyszer fogott, akkor is csak véletlen, de azóta azt hiszi, hogy tud horgászni. De nem törtük le lelkesedését, hanem lekísértük és szurkoltunk. Ki neki, ki ellene. :-) Valaki, hogy fogjon halat, valaki meg, hogy essen bele. Végül mi papával meg anyáékkal felmentünk, de a fiúk még maradtak picit, amíg nem fáztak. Hamarosan jöttek ők is, és inkább a papa karácsonyi ajándékával kezdtek játszani. Megpróbálták összelőni a légpuskát a távcsővel kisebb-nagyobb sikerrel. Mindenesetre pár lőlapot megöltek, az biztos. Milán hozta a csúzliját is, amit apa hozott neki még Houstonból, azzal is ellőttek egy kisebb autóra elegendő csapágygolyót. Mindenesetre ők jól szórakoztak. Délután megjöttek a szegedi papáék is. Addigra már a malac is megsült, és a többi része is megérkezett, amit Marika mama sütött meg. Így gyorsan le is ültünk megkóstolni.

Minden rendes gyerek Szilveszterkor marad ébren éjfélig, de mivel én amúgy is sokszor fent vagyok éjfélkor, így nekem ez semmi extrát nem jelentett, úgyhogy én végig aludtam a koccintást. Az egész napos pecázásba, lövöldözésbe ki is fáradt a társaság, úgyhogy sokáig már a többiek sem maradtak ébren. Viszont reggel folytatták a lövöldözést, Lackó megpróbált még egyszer halat fogni, persze eredménytelenül, sőt Aranyásóztunk is. Így ez a nap is gyorsan eltelt, és máris készülődni kellett mama legnagyobb bánatára. Gyors pakolászás után újabb könnyes búcsút voltunk kénytelenek venni, mert velük már nem találkoztunk az indulásig.
Rucát hazafele sem tudtuk megnézni, mert megint aludtam.

Érkezésünk után anya el is kezdett összepakolni, hogy a másnap ne csak arról szóljon. Olyan ügyes volt, hogy  szinte teljesen összepakolt mindent, így még volt egy teljes napunk.