Vasárnap, érkezés után anyáék ráébredtek, hogy éhesek, viszont a háztartás még meglehetősen hiányos. De szerencsére apa az augusztusi útja során vásárolt ezt-azt, amit itt hagyott, így tudtak mit enni. Konkrétan Nestlé Kosmostars nevű gabonapelyhet vízzel és őszibarack befőttel. Miközben magamban nevettem, hiszen az én ellátásom biztosított és mindig rendelkezésre áll, valamint kiapadhatatlan, láttam rajtuk, hogy a semminél ezerszer jobb volt. Szóval ez volt az első vacsijuk Kazahsztánban.
Hétfő reggel, inkább délben, ébredés után anyával izgatottan mentünk az ablakhoz, hogy világosban is megvizsgálhassuk a környéket. Érdekes látvány volt, szokatlan. Minden más volt, mint otthon. A kövek, a lámpaoszlopok, a táblák, a fák, az emberek... minden.
Mivel apának kedden már el is kellett utaznia, így egy gyors helyzetfelmérés és listaírás után elindultunk bevásárolni, hogy legyen mindenünk, amíg haza nem jön. Autónk még nem lévén, taxival kellett mennünk, ami sokkal körülményesebb volt, mint gondoltuk. Hívni kellene egy taxit. De hogyan? Apa felhívta Alinát, akit később én is megismerhettem. Ő hívott nekünk taxit, aztán szólt, hogy lent vár a kocsi. Elmentünk az Ardager nevű bevásárló központba, ahol az élelmiszerbolt előtt körbesétáltunk, hogy anyával felderítsük apa fizetésének potenciális vesztőhelyeit. Aztán átmentünk a Ramstore nevű szupermarketbe. Jól bevásároltunk, vagy 15 szatyornyi mindent. Mehetünk haza. Újra hívtuk Alinát, ő újra hívott taxit... Nagy nehezen felcuccoltunk. Főleg apa, meg persze anya is. Túl vagyunk az első bevásárláson Atyrauban.
Jó sok első dolog történik velem/velünk mostanában.
Délután elmentünk sétálni. Az Urál folyó partján ballagtunk fölfelé, a kis homokpad felé, ahol gerillahorgászni szoktak a helyi erők. Érdeklődve figyeltem őket, meg a kecskéket legeltető bácsit is. Apáékkal sokat voltam horgászni, láttam már ezt azt, de ilyet még nem. Volt olyan bácsi, akinek még csak olyan pálcája sem volt. Csak megpörgette a madzagot, amivel akár egy kisebb fajta traktort is ki lehet húzni a ganéból, és besuhintotta a vízbe. Kifogott halat nem láttunk. Nagyon nem csodálkoztunk, mert azt a vastag damilt még a vak halak is észre veszik. De volt, aki használt horgászbotot, de elég nevetséges kis szerkezet volt. Szerintem apától komolyabbat fogok kapni majd játszani. De kitartóan ücsörögtek mellette. Kapásjelzőnek kicsi csengettyűt tettek a bot végére, vagyis Feeder jellegű módszerrel horgásztak. Ennek megfelelően a botok is érzékenyek voltak, akár egy betonoszlop.
Anyáék arról beszélgettek, hogy mi micsoda. Ez itt ez, az ott az... De engem csak azok az érdekes állatok izgattak, amik tudnak járni meg suhanni a levegőben és olyan furcsa színük van, mintha mellényt viselnének. Pincérvarjak. Milán szavaival élve. Naphosszat el tudnám nézegetni őket. Szóba került Európa meg Ázsia is, de nem értettem. Állítólag mi Európában lakunk, de a folyón túl az már Ázsia. De hát ott is minden ugyan olyan, mint itt.
Este apa készülődött, aztán korán reggel jöttek érte. Itthon maradtunk anyával.
Mivel még nem volt autónk, meg anya ha lett volna se indul el sehova, még ha fizetnek se, így nem nagyon mocorogtunk, hanem inkább úgy döntöttünk, hogy alszunk amíg apa haza nem jön. Csak pár nap. De anya megéhezett, így átsétáltunk a közelben lévő Ideal nevű boltba. Vettünk ezt-azt, vagy legalábbis valamit, amiről azt hittük, hogy valami más.
Aztán szerdán délután apa már haza is jött.
A csütörtök még autó nélkül telt, míg végül pénteken apa végre bérelt egy autót, amivel közlekedhettünk. Ekkor kezdődött a végeláthatatlan vásárolgatás. Üzletről üzletre mentünk és nem kis összeget hagytunk ott minden egyes boltban. Egy kisebb vagyont. Anya szavaival élve csak szükséges dolgokat vásároltunk. Apa nem feltétlen osztotta a véleményét, de csöndben tűrte és fizetett, mint a katonatiszt.
Vettünk például egy Philips botmixer készletet, mindenféle szuper kiegészítőkkel, ami azóta már be is adta a derekát. 3 hét alatt! Kb négyszer használta anya. Szörnyű, bezzeg a régi szép időkben, megbízhatóak voltak a termékek. Ráadásul 30.000 KZT-be került. Apa kitért a hitéből, amikor anya megmutatta neki. De egy kicsit előre szaladtam.
A hétvége gyakorlatilag a vásárlásról szólt. Egy csomó pénzt elköltöttünk, de én alig kaptam valamit. Szóvá is tettem, valahogy így, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÁÁÁÁÁÁÁÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Egy laza órán keresztül.
