A hosszú-hosszú előkészületek után, apa houstoni utazását követően (ahonnan rengeteg jó dolgot hozott, ő volt a Mikulás) felgyorsultak a dolgok. Hipp-hopp elérkezett az utazás napja. Muszáj volt pörgetni az eseményeket apa folyamatban lévő munkái miatt. Az utolsó 2 hét a pakolás idegtépő hangulatában telt. Ebből én nem sokat tapasztaltam ugyan, élveztem a lakáson eluralkodó káoszt. Mindenhol dobozok, érdekesebbnél érdekesebb megszerezni és megenni való tárgyak. Anyáék szortíroztak, csomagoltak, pakoltak állandóan. Tajta papa és mama is eljött segíteni, Dezső papa meg Marika mama a Lőwyn csak szaporodó zsákokat, dobozokat, kacatokat próbálták elhelyezni. Anyáék kiárulták a háztartást. Eladták a fejem felől a drága jószép gyerekszobámat. A kedvenc ágyamat, pedig milyen sok időt töltöttem benne. A hat hónap alatt kb. a 60 percet is elérhette. A bútoraimat Kisznyér Ádám "örökölte", a háztartás nagy részét pedig Vass Bence szülei vásárolták meg, lévén ők költöztek a Csíz utca 2/3-ba, ahol apa és anya közös élete kezdődött és ahova én is hazakerültem a csodálatos születésem után.
Az utolsó hét elég sűrű volt. Szerdán reggel még a költöztetők érkezése előtt gyorsan elszaladtunk az új Árkád bevásárló központba, ahol bevásároltunk egy csomó könyvet, amit elküldtünk. Mire haza értünk a költöztetők már vártak. Nagyon gyorsan bedobozolták és kihordták a szállítandó dolgainkat. 28 dobozunk lett, 5 köbméter és valamivel több, mint 500 kilogramm mennyiségben.
Csütörtökön megint az Árkádban voltunk, mert Kisznyér Sanyi áthozta a pénzt. Anyáék gyorsan el is költötték. A szobám árát! Persze én is kaptam sok mindent. Délután pedig útra keltünk és elmentünk Szolnokra egy utolsó látogatásra. Sötét volt már mire odaértünk, Szikra nagyon örült nekünk.
Péntek reggel apa bement a céghez leadni az autót. Én anyával és Csaba papával dél körül mentem érte, hogy menjünk a szolnoki dédit meglátogatni. Addigra apa érzékeny búcsút vett a Mondeotól és a régi kollégáktól. A dédi nagyin örült nekem és csak sopánkodott, hogy milyen messzire megyünk. Apa beszélt Jaczkó atyával, a pappal, aki összeadta őket, de sajnos nem volt Szolnokon így nem tudott bennünket megáldani a nagy út előtt. Zsóka mamának nem kellett aznap dolgoznia mert a főnöke megsajnálta, így miután haza mentünk mindannyian elindultunk Kisújszállásra Dezső papa gyárába bulizni. Céges birkapörkölt főzés volt, ahova mindenki meg volt hívva. Állítólag nagyon finom volt a pörkölt, de én leginkább a kedvenc csemegémmel csillapítottam éhségemet. Anya megpróbált a papa szobájában elaltatni, de nem nagyon hagytam magam. Aztán anya Thaliájával elindultunk haza. Nem nagyon élveztem az utazást. Konkrétan Túrkevétől ordítottam, ahogy a csövön kifért. Nem hagytam, hogy anya elbúcsúzzon a kisautójától, kb 2 kilométernyit tudott vezetni, mert nem lehetett bírni velem. Anyáék már mindenféle következtetéseket levontak, hogy én nem szeretem a francia és a német kocsikat, meg ilyenek. Pedig szó sincs erről, egyszerűen csak uncsi az utazás. Végül megérkeztünk Szegedre és ránk köszöntött az utolsó előtti este.
Úgy terveztük, hogy szombat reggel megyünk babaúszni, de átaludtam, így nem mentünk. Ez jó taktika, megjegyzem, hogy később is be tudjam vetni nem kívánatos programok ellen. A délelőtt a maradék pakolásával telt. Megérkeztek Zsóka mamáék és a nap hátralévő részét Dezső papáéknál töltöttük. Jó volt, mert ott volt (majdnem) mindenki. Összes papamama, szegedi dédi, Móninéni, Lackóbácsi, Zeki, sőt még Komlósévi is beugrott. Lackójával! Ez nagy szó!
Zsókamamáék 6 óra körül elindultak haza. Papa gyorsan bepakolta mamát a kocsiba mielőtt elsírta magát és már mentek is. Én az ablakból integettem nekik, mert hideg volt kint.
Aztán mi is haza mentünk, mert még be kellett pakolni a bőröndöket is. Nap közben még gyorsan venni kellett egyet, mert nem fértünk bele a meglévőkbe. Az újjal együtt is nehezen!
Eljött az utolsó este. Kicsit szomorkásan meghitt hangulatban telt a szinte üres lakásban. Egy nagyon rövid éjszaka várt ránk, hiszen 2:30-kor kellett kelnünk.
